2011. szeptember 20., kedd

alakulunk...

Hol is kezdjem....?! Jó régen nem jártattam már a számat: se időm, se energiám nem volt rá. Igényem ugyan lett volna, de az most mellékes. Ha valaki kölcsön adná a két kezét meg a két lábát, akkor meg tudnánk számolni, hány órát töltöttem az elmúlt másfél hétben vezetéssel. Leginkább fürödni és aludni jártunk haza, egyébiránt folyamatosan kutakodtunk, keresgéltünk, ötleteltünk, hogyan is alakítsuk világvégi otthonunkat. Otthon. Milyen jó is kimondani. Nagyon sokáig nem volt az. Csak egy ház, ahol éltünk. Kezd lelke lenni... Megvettük az összes nyílászárót (ki sem merem mondani, mennyit hagytunk az Aranyablakban). Kiválasztottuk a csempéket, fürdőkádat, mosdót, járólapot, munkalapot a konyhába.... Nehezen ment, de megvan minden (na jó, függöny meg gyerekbútor még nincs). Hosszú ideje ez az első napunk itthon. Olyan jó most itt.... Persze reggel óta folyamatosan jönnek a futárok, mindegyik hoz ezt meg azt... De legalább nem kell megint menni...

Már Lányka is unta... Szegénykém... Reggel ki sem tudtam robbantani a mese elől (nem is csoda, az elmúlt napokban nem nagyon látott tévét). Aztán csak hajlandó volt kidugni az orrát az udvarra, mikor mondtam neki, hogy előjöttek a kiscicák. Három kis ördögfióka. Nagyon édesek, de van egy aprócska gyanúm, miszerint még vagy két – három leskelődik a padlásról...

Mesélném szívesen micsoda finomakat főztem, de az most igencsak kimaradt az életünkből. Ellenben százötven kilométeres körben szinte minden városban megfordultam legalább egy étteremben, szívesen adok tippeket, hol – mit érdemes rendelni... A savanyúságok szépen gyülekeznek a kamrapolcokon, ellenben lekvárt továbbra sem találtam – olyan igazi házit...

Hát így állunk most. Felfordulás az van. Mentem, ami még menthető, meg egyúttal megszabadulok attól, amitől már régen meg kellett volna.... Jó két hét múlva pedig elégedett mosollyal az arcomon dőlök majd hátra a fotelemben.... legalábbis remélem.

6 megjegyzés:

  1. Az anyagokból, amiket vettél, a két hét olyan optimistának tűnik :)

    VálaszTörlés
  2. hűha, Henivel értek egyet. :) Ismervén a mesterembereket, és a 9 év alatti 8 felújításból szerzett tapasztalataimból minimum 2 hónapot jósolok, és akkor azt mondom gyorsak voltak:)

    De neked legyen igazad a 2 héttel:))

    VálaszTörlés
  3. Dolgoztattál már iparossal?
    Legyen nagy , nagy szerencséd.. Számolj be ... róla..

    VálaszTörlés
  4. Micsoda pesszimista mindenki.... :) Vera, a páromnak építkezési vállalata van, lusta, idióta emberekkel eddig sem dolgoztunk, mások házán sem. Egyébként pedig az sem zavar, ha be kell állni, és megfogni a munka egyik végét,hogy többen gyorsabban haladjunk.. ma majdnem minden nyílászárót kicseréltünk (még két ajtó maradt)- itt nincs lébecolás...

    VálaszTörlés
  5. Úgy is van: csapj közéjük! Fel a dominaszerkót, ostort a kézbe...

    VálaszTörlés