2011. augusztus 23., kedd

nosztalgiából........

'Ha majd egyszer, évek múltán minden vágyad teljesül,
S ifjú szíved régi idők emlékein elmerül,
Vedd elő az emlékkönyved, a szeretet zálogát,
S meglásd, eléd varázsolja ifjúságod szép korát'

Alig hat voltam, mikor hátra hagytuk magunk mögött a világ zaját, az óvoda jól ismert piros kerítését, a sarki pékséget, a tömblakások között megbúvó aprócska játszóteret, nagy szerelmemet, Bencét, és az egyetlen – ebből kifolyólag legjobb – barátnőmet – Médeát. Aprócska falu aprócska házába költöztünk. Idegen volt minden és mindenki. És szívszorongva figyeltem egymagam az utolsó sorból az igazgató évnyitó beszédét, miközben előttem mindenkinek volt párja.

És hatalmas görccsel a gyomromban mentem másnap első osztályba. Máskor büszke lettem volna magamra, hogy a gyönyörű hátizsákom annyi szép új füzetet rejt, a könyvekből meg annyi, de annyi okosságot fogok a fejembe tömni. Vágytam minél többet tudni a világról. Csak hát annyira egyedül voltam.......és még csak nem nem is egy nagyon ismerkedős típus lévén beültem hát az utolsó padba, onnan kémleltem a többieket, hallgattam Olga és Valika néni kedves szavait.

És furcsán néztek rám, mert hamar kiderült, hogy én már tudok olvasni és írni, és ujjakat rajzolok az embereknek, nem csupán afféle robotokat kreálok, ha meg kell örökítenem a családomat. Azt hittem, még kevésbé fognak szeretni majd. És ők inkább körém gyűltek és nézték, hogyan lesz öt ujja anyukámnak, hogyan nemkockanyaka a húgomnak. És beszéltek, és kérdeztek, és ismerni akartak.

Hirtelen menő lettem, és a lányok között olyan barátokra találtam, mint K. Évi, F. Gabi vagy C. Erika. És együtt bűvöltük a dombon állva a szelet, hogy fújjon még hangosabban, és nézegettük azokat a csúszkáló kattogó küllőre húzható biciklidíszeket az Évi cangáján, és figyeltük a baglyokat a fűzön, és jártunk később mindannyian német szakkörre okosodni.

És hogy honnan jött ez most? Megtaláltam az emlékkönyvemet. Hófehérkés, szép piros lapokkal. Mindenki írt bele. Az összes, azóta szétszéledt valaha ismert, ma már leginkább ismeretlen ismerős. Nem jutottam tovább az első oldalnál. Túl sok volt hirtelen az emlék. Talán majd pár év múlva.... ha tényleg minden teljesül.....

6 megjegyzés:

  1. Emlékkönyv....jaj de édes! Nekem is megvan valahol. Időnként előkerül a sok könyv közül, szívesen és örömmel olvasgatom. Meglátod ahogy az évek múlnak Neked is egyre fontosabbak lesznek ezek az emlékek. Talán majd még osztálytalálkozót is szerveztek.......és izgulhatsz majd....jaj vajon ő a K. Évi vagy a C.Erika....Olga és Vali néni emlékezik még a csínytevéseinkre? És amikor mesélhetsz a családodról, a találkozás óta történtekről....mind-mind nagyon nagyon fontosak.....
    az emlékek mindig ott maradnak a szívben, mélyen, legbelül.

    VálaszTörlés
  2. Osztálytalálkozó,ja,ott állt és mosolygott rám, nekem meg a felé megtett három lépés alatt kellett(volna) kitalálnom, hogy kicsoda. Gondolhatod, hogy nem sikerült. És mégsem kérdezheted meg...

    VálaszTörlés
  3. Kedves Újságíró!
    Nem tudom felétek van e valahol Auchan áruház. most böktem ki hogy csütörtöktől inox sütikinyomó pont egy ezresért.ezeröccázról. vegyek neked is??? Andicsek

    VálaszTörlés
  4. tyű, Andi...én már egy kisméretű TESConak is örülnék, nem hogy még Auchan. Ha arra jársz, és gondolsz rám is, azt nagyon megköszönöm. Aztán majd dobj át egy számlaszámot és rendezzük....

    VálaszTörlés
  5. majdan "leszappanozzuk"!:) A.

    VálaszTörlés