2011. augusztus 11., csütörtök

Lazsálás folyt. köv.

Úgy kezdődött, hogy a Férfi tegnap este bejelentette, reggel velünk jön a boltba, és kakaóscsigát kér reggelire. Esetleg hétvégén szokott velünk jönni, de hogy már szerdán ilyen lelkes legyen, mindenféle noszogatás nélkül. Nofene. Aztán önként és dalolva kiment reggel félhétkor megetetni a kecskéket. Ilyen még nem volt. Úgy értem, soha. Ez mindig az én dolgom. Volt. Aztán indult is feltölteni nekem az akkut (mert képzeljétek, a beígért új aksi helyett egy használt apróméretűt tettek a hétszemélyes szuperautónkba a kereskedésben – még jó, hogy eddig bírta egyáltalán szegényke, most vehetünk bele másikat saját lóvén, mert bizony készül megadni magát. Még jó, hogy van egy villámtöltőnk és két perc alatt bármikor televarázsolja energiával.)

Később jöttek a habcsókok a tortámra: megérkeztek az illóolajaim a baromi kedves GLS-bácsival. Olyan jókat szoktam mosolyogni rajtuk, mert mindig arra készülnek, hogy Világvégén vmi kis parasztasszony várja majd őket a csirkéivel a lábánál,, pöttyös otthonkában, és ehelyett engem találnak itt a csüngő-büngő fülbevalóimmal meg a batman-szoknyámmal (csak hogy az uramat idézzem). Szóval a 'csókolom' környékén szokott először beléjük fagyni a szó, aztán meg mikor előbújik belőlem az újságíró intelligenciája. Na mindegy, megjöttek az illataim – nagyon örültem nekik.

Hohohó, befutott ám közben a horgolótű-készletem is: egész kis kézimunka-arzenál gyűlt itt most össze nálam, neki is estem gyorsan Lányka sáljának, na nem mintha annyira sürgősen szükség lenne rá.... Az ujjaim mindenesetre kezdenek gémberedni, azért is próbálom most őket picit átmozgatni a billentyűkön...hátha használ...

Délután háromkor az egész siserahad a konyhában majszolta a sajtos – tejfölös lángost. Lányka legalább hússzor megsimogatott, olyan hálás volt érte, hogy a nagy kedvenc készült. A kis pöttöm – ez a gyerek egyre okosabb, annyira gyorsan fejlődik... Minden nap rácsodálkozom – az apjával meg folyton emlegetjük, milyen picúr volt még nem is olyan rég. Emlékszem, az ujjaim végétől a könyökömig ért......

Szóval itt tartunk most – hozom a vacsit Lánykának, aztán indíts játszani még egy nagyot.... Ja, a drága ember bejelentette, holnap kitakarítja a kazánházat.... Mondanom sem kell, ugye?! Ez is az én dolgom volt eddig. Nem is merek most panaszkodni....

1 megjegyzés: