Hosszú volt a hétvége, vagy inkább nagyon tartalmas. Nem is tudom, hogy sűrítsem egybe az összes kis mondandómat – inkább kezdem, aztán meglátjuk, hova lyukadok ki.
Péntekkel indult az egész.... Mert hogy Ő horgászna... Én meg nem... És mit ad Isten, talált magának horgásztársat (vagy minek hívják egymást a férfiak?!). Minek is nevezzem? Nem állítom, hogy barát, afféle kedves ismerős, üzleti vonalról. Szóval, majd ők megvitatják az élet és a gazdaság nagy kérdéseit-alapon péntekre éjszakai horgászatot terveztek. Mert hát Endre csak akkor ér rá, meg különben is akkor szokott járni...
Azt mondja, bevásárol a horgászboltban, amíg én veszek kenyeret a pékségben – még mielőtt felülértékelnétek Világvégét, jelzem, Városban jártunk.... Szóval dobjam már ezerötszázzal, az elég lesz. Én naiv, odaadtam egy tízest..... Szerintetek elég volt ezeröt?
Olyan cuccokkal tért vissza, mint pálinkás etetőanyag (így hívják egyáltalán?!), mézes kukorica, ilyen feeder, meg olyan feeder kosár, meg kis szívószál, nagy szívószál.... Először még érdeklődve figyeltem (mert hát nekünk, nőknek, ez a dolgunk), aztán mikor a blokkot is mutatta, már nem voltam annyira lelkes.
Itthon meg előbújt belőle az ősférfi: mindenféle holmikat kezdett rajtam keresni – mert hát kell lámpa... Mondom az nincs, legalábbis elemes semmiképp, mert 'valaki' odaadta a gyereknek játszani, úgyhogy innentől kezdve búcsút is inthetünk neki. Akkor valami szúnyog elleni fáklyát követelt tőlem – na ja, mert én azt szoktam dugdosni titkon az egyik konyhafiókból a másikba... Kapott helyette krémet, és, csak, hogy megnyugodjon, még kullancs ellen is jó volt... Erre jött, hogy neki pokróc kellene (?!), vagy legalább egy pléd (?!) - naná, pont azt tartunk itthon.... (erre ő: bezzeg a nagyszüleinél mindig volt minden, ha ment a kicsi unokájuk...) - hát úgy döntött, elviszi magával az alvós takaróját... Én naiv azt hittem, takarózni fog vele....
Végezetül jobbnak látta felhívni Endrét, hogy mindenből hozzon kettőt, ha horgászni akar.... ÉS....?! Basszus, volt neki... Hát az már biztos, hogy nem túl jól felszerelt a háztartásom... És a hab a tortán, hogy a közel kétkilós, még Egerből hazacipelt díszgyertyámból csinált magának horogkötőt.... annyi lyukat még az ementáliban sem láttam....
Nálunk is volt anno horgászati ingerencia. Anyám osztogatta is a horgászengedélyt. Aztán lecsengett ez is mint sokmindenmás. Olyan mérhetelen készletem van itthon szinte mindenből, hogy nem hiszem, hogy van olyan ami nincs. van amiből kettő vagy több. Nem vicc. A múltkor a barátnőm felsorolt 5 féle dolgot(tortafűrész, habroló sütő, meg a fenetudja mi volt) és sorba raktam elé. van tartalékba mikró kisboyler nagyboyler, egy házra való radiátor. nem sorolom. most éppen csibekeltető mizéria van. Hogy mit hajkurásztuk a szemes tojásokat. A héten már kelni kéne a csibebabáknak. Én nem nagyon akartam, de az urak szava szent. kellenek és kész. Csak majd én leshetem őket a kelésnél, mert tuti nem lesznek itthon. Brrrr.írtam mailt is és még nem tetszett válaszolni! A.
VálaszTörlésakkor téged semminem érhet váratlanul.... nem is értem hogy nem volt plusz kekszkinyomód?! :D
VálaszTörlésAndi, én nem kaptam tőled mailt...
csodálkoztam is, hogy nem reakcióztál. Azért nem volt kinyomóm mert az a fajta sütike nem keltette fel az érdeklődésemet:) na akkor megkísérlem újra elküldeni!
VálaszTörlésAndi, akkor harmadjára is...mert még mindig nem jött...
VálaszTörlés:))))) És mennyi halat fogtak ennyi befektetéssel? :)))
VálaszTörlésTényleg, volt értelme? Azon kívül persze, hogy nagyszerűen szórakoztak Endrével és gondolom elvesztettek meg összesároztak egy csomó dolgot, mint tudjuk.
VálaszTörlésHát gyanítom leginkább söröztek meg élménybeszámolókat tartottak egymásnak...mert halat egyet sem láttam... bár Endre felajánlotta, hogy ad egyet a fagyasztójukból....
VálaszTörlés