teker-teker-teker-teker

         Szénhidrát-függő vagyok. Abszolút. Tésztán és édességen a világ végéig el tudnék élni, tagliatellén, tortellonin és dobostortán még annál is tovább. Sajnos. Merthogy, sajnos látszik is rajtam... :S

Régen is ilyeneken éltem, ellenben rendszeresen mozogtam, a kilók meg maradtak annyik amennyik. Soha nem szedtem fel egyet sem. Aztán jött ugye Világvége – ahol aztán nincs hova járni, de ha járnék, tuti hülyének néznének – meg hát Lányka. És lássuk be, nem sok olyan sport van, amit gyermekkel együtt lehetne űzni. Főleg, hogy én előtte kick boxoltam...

Szóval sok-sok fejtörés után kigondoltam magamnak ezt az ideális megoldást – a jó kis egyhelybenálló biciklit, ami mellett Lányka tud játszani, én tévét nézni, és békében, boldogságban megvagyunk a nappaliban. Nem, friss levegő az nincs, meg nagy séták előtte és utána levezetésképp sincsenek... Ráadásul a biciklit sem fogyózáshoz használom, sokkal inkább azért tartom, mert jól esik mozogni minden nap, és azért is, hogy az elégetett 300 kalória helyére muffint pakolhassak, meg péksütit, meg fánkot... Alig várom, hogy megnőjön ez a lány, és nagy ugróiskola-versenyeket rendezzünk – majd az lerázza a feleslegeseket.