2011. július 19., kedd

dilemma

                Néha rettentőmód vágyom valami hasznosat csinálni. Úgy értem, anyagilag hasznosat. Nem az az egy helyben ülő, a sült galambot a szájába röppenni vágyó típusú nő vagyok. Mindig is pezsgett körülöttem a levegő, történtek a dolgok, én meg szaladtam velük. És nagyon szerettem. És jó érzés volt megkapni az első fizut – pedig, ha belegondolok, hogy hatvankilencezer nagyjából semmire nem lenne ma már elég....de akkor hatalmas élmény volt. És szerettem a magam ura lenni, és jönni – menni, és sokak által szeretve lenni.

Meséltem már, hogy mindig kitűnő tanuló voltam?! Lapozgattam minap az indexemet, nézegettem benne a sok ötöst. Meg a Szentesi tanár úrtól kapott hármast, ami baromi nagy szó volt, rendesen megdolgoztam érte...
És itt vagyok immár két diplomával, két nyelvvizsgával, két év munkaviszonnyal, egy kétéves kislánnyal. Három éve itthonélő. Ingyenélő. És ez engem nagyon, de nagyon zavar.... Akkor is, ha nincs rá okom.

Persze, ha most megkérdezné valaki, hogy vágyom-e vissza dolgozni?! Hogy itt hagynám-e ezt a pöttömpannát a munka kedvéért és öröméért?! Na, meg a pénzkeresetért... Nem, a világ minden kincséért sem. És, ha majd egyszer arra kerül a sor, nem is lesz olyan egyszerű a dolog. Hihetetlen, hogy sehova nem hiányzok ezzel a végzettséggel. Már gondolkodom vmi OKJ-s képzésen... Persze választani tudnék – egyszerre többet is.... Csak hazánk nem arról híres, hogy baromira támogatná a vállalkozni vágyó kisembereket. Sőt, nekem igencsak úgy fest, hogy még indulás előtt akarnak ellehetetleníteni...

9 megjegyzés:

  1. Az azért nem igaz, hogy ingyenélő vagy! Igaz, nem fizetik meg a gyessel azt, amit csinálsz, de a legfontosabbat teszed: kisgyereket ápolsz, gondozol, nevelsz.

    VálaszTörlés
  2. Ezek az évek nélkülözhetetlenek, bepótolhatatlanok egy anya, gyermek életéből.
    Szükség van az otthon kisgyermek mellett töltött évekre.
    Dolgozhatsz még nagyon sokat:)

    VálaszTörlés
  3. Folytatnám Macust, állatokat tartasz, házitündér vagy, varrsz,befőzől,kecskét fejsz és túrót sajtot,szappant csinálsz, és még hosszan sorolhatnám.. Lehet hogy nincs pénzbeli értéke,nincs kifizetve, de egyszer számold össze,havonta mennyit spórolsz így meg:) Csak azzal, amit Te teszel a konyhaasztalra.Szerintem havi hatvankilecezer megvan, hidd el. (a bölcsi díja, rengeteg gyógyszer, táppénz stb...??) A szeretet és gondoskodás nincs megfizetve az tény, de nem is megfizethető! :)

    VálaszTörlés
  4. Lányok - köszönöm szépen... az embernek néha rendbe kell tenni az önbecsülését... :) jó, hogy vagytok...

    VálaszTörlés
  5. írtam ide neked és elveszett:( A.

    VálaszTörlés
  6. Hát-Andi, ennyi maradt belőle...jobban vagy már?

    VálaszTörlés
  7. Kedves Újságíró! köszönöm kérdésedet, jobban, mivel tegnap olybá tűnt, hogy nem halt el a darabka, vissza forrt csak kissé csálé. no a könyveket feladtam amit ígértem, csak a nyuszik nem készültek el sajnos, illetve csak a kitömés maradt el,de félkészen nem akartam elküldeni, majd a következő körben. Ráérsz kimásolni ami megtetszett, egyik sem fontos. Andicsek

    VálaszTörlés
  8. Andi, köszönjük - meglesz itthon az öröm:)

    VálaszTörlés
  9. Bizony, a gyereknevelés, az otthonunkban végzett munka nincs elismerve. Mi "csak" anyák vagyunk, leszólt háztartásbeliek.
    Valójában mi vagyunk a szuperanyuk, akik gyereket (gyerekeket) nevelnek, tanítanak, mellette ellátják -az alapszintű házimunka mellett- az állataikat, szappant főznek, szabnak-varrnak, szőnek, kreatívkodnak, alkotnak, szuper kajákat főznek, kutatják, hogy lehetne még jobban csinálni, egészségesebben nevelni, és erre tanítani a gyerekeiket, szóval mi vagyunk a minden, mi vagyunk a jövő generáció tanítója. Olyan lesz a világ, amilyennek a gyerekeket neveljük.
    Te is ilyen vagy, és amit Patrícia is írt: számolgass, mennyibe kerülne ez, ha külső embereket fizetnél meg érte?
    Csak a házimunka, bébiszitter, szakácsnő, állatgondozó.

    VálaszTörlés