2011. június 8., szerda

úgy történt, hogy...

            Mondhatni igazán viharosan kezdődött a mi kettőnk kapcsolata. Nem is tudnám megmondani, mikor és hogyan. Összefolynak előttem a napok, az órák. Csak néhány fontosabb lépésre emlékszem, részletekre, amik egymás felé tereltek minket. Nincs közös dalunk, filmünk. Nem andalogtunk együtt a holdfényben, kéz a kézben, nem ültünk be a moziba megnézni valami éppen sikert. Nem táncoltunk (még mindig nem), nem kértem ki a családom véleményét (mondjuk, egyébként sem szoktam), nyaralni sem voltunk soha kettesben. Ezek kimaradtak az életünkből. Nem volt rájuk időnk.

Nagyon nem találtam szimpatikusnak. Sőt. Határozottan kerültem a találkozást vele, a beszélgetéseket meg pláne. Állandóan öltöztetni akart – merthogy én az a télen is rövidujjú felsős típus vagyok, mindennemű kabát és pulóver nélkül, mondván: a kocsiban van fűtés, két perc alatt be lehet érni a parkolóból az irodába...akkor ugyan mit aggódjak. Különben sem vagyok fázós típus, meg olyan sem, aki hagyja, hogy beleszóljanak a dolgaiba. Ő pedig belegázolt. Én meg zokon vettem.

Rengeteget dolgoztam, és egyeltalán nem bántam. Nem volt kihez haza sietnem, egyszerűen élveztem a szabadság minden percét. Persze észrevettem, hogy minden másodpercben követ a tekintetével, hogy keresi az alkalmat, hogy.... de nem foglalkoztam vele...

Aztán egy nap megláttam egy pulóverben – sötétkék, V-kivágású, gépikötött. Azonnal beleszerettem. Na, nem a pulcsiba – megjegyzem, a mai napig a szekrényemben dugdosom....pszt...nehogy megtalálja, mert visszaveszi... Szóval akkor, ott történt valami bennem....

Ő meg rengeteget dolgozott akkoriban, és nem volt ideje engem öltöztetni. Pedig igyekeztem a lehető legtöbbféleképpen felhívni magamra a figyelmet. Jódarabig kerülgettük egymást....

Aztán egyszer csak mindkettőnknek szabadnapja lett – ígértem neki egy vacsorát (mert nagyon nyalta a száját, mikor elmeséltem, mit fogok először főzni az új lakásomban). Feljött vacsorázni és többet nem ment haza.

És néhány hónap múlva meg Lánykát tervezgettük. Meg családi házat. Meg közös jövőt... Szóval sok minden kimaradt... na és?! Még sok minden hátra van.

6 megjegyzés:

  1. Egy modern Rómeó és Júlia. És mennyivel jobb lesz hármasban nyaralni!

    VálaszTörlés
  2. mi ma vagyunk 27 éves házasok!:) Andi

    VálaszTörlés
  3. Andi, nagyon gratu nektek - majd egyszer írd meg, mi a titka.... szeretnék még sokszor huszonhetet...

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Libabőrös lettem... talán, mert az én kapcsolatom sem "mindennapi"... :-))

    VálaszTörlés
  6. hümm most, hogy így belegondolok ezeregy oka van. csak ahogy eszembe jut néhány leírom- szóval: kell egy kis beletörődés, türelem, nyugalom, ha lehet legyen kész időben a vacsora v. ebéd, de lehetőleg ha reggel kinyitja a szemét a sültkrumpli megsülve az asztalon. aztán: a saját dolgom megcsinálva, hogy abba ne kössön bele, de az övé dolog sosincs befejezve az nem baj. ezt viszont nem kell észrevenni. vacsora után az asztalt nem lepakolni, mert a reklám is rendkívül fontos infókat tartalmaz, tehát nem csörömpölni. hű a töredékét írtam le, de azthiszem, hisz a mai feleségek nem szeretik ha irányítják őket és ha úgymond nincs szabad akaratuk, vagy gondolatuk. de az a lényeg,hogy egy házasságban mindenkinek jó legyen. és nekem jó, de tényleg. 16és fél voltam kereken. és nem kellett menekülnöm otthonról és még állapotos sem voltam. volt saját tanácsi lakásom és munkahelyem. és most is jó sorom van. a saját cégünkben vagyok beltag. jó néha házirobotnak érzem magam,de hamar átlendülök ezen. néha csinálok magamnak programot. mint most pl. a barátnőmnek segítek erdőtirtani. ha itthon kész a kaja van tiszta ruha és a lakás is rendben van akkor minden rendben van körülöttünk. és akkor mehetek. ja régen hamar ideges voltam meg feszült meg tán kicsit hisztis. ?ostanában hihetetlen nyugalom van bennem. nem nagyon lehet kihozni a sodromból. lehet hogy öregszem és kezdek bölcs lenni? :) ez is a jó házasság titka. ja és az utóbbi néhány évben még jobban szeretem a férjemet mint annak előtte. de mostmár egy kicsit másképp. szerelem mellet van szeretet is, de ez is egy kicsit más mint régeben. erős kötelék a miénk. a 27 év alatt 1 kezemen megtudom számlálni hányszor veszekedtünk. jesszus , bocs "elszaladt" az ujjam:) A.

    VálaszTörlés