2011. június 30., csütörtök

őszintére sikeredett...

Régen mindig nagy családról ábrándoztam. Gyerekekkel, kertes családi házzal, kutyával az udvarban (lehetőleg valami gyermekbarát fajtával), sok – sok kacagással, örök sürgés – forgással...

Ha becsukom a szemem, most is négy aprócska szaladgál körülöttem. Fújdogál az őszi szél, a nap az utolsó sugarait ontja. Érik a szőlő, az alma. És nevetnek, és szaladnak, és be nem áll a szájuk, és nem győzöm kapkodni a fejem....

Az álmok sokszor maradnak álmok... 

A kérdés csak annyi, hogy akarjuk-e, hogy valóra váljanak? 

4 megjegyzés:

  1. Azok a fránya hormonok, mit kihoznak az emberből?? Csak nem? Ha igen, gratulálunk!

    VálaszTörlés
  2. A négy aprócska még bőven belefér:) A kutya már megvan, a kert pedig rajtatok múlik:)))

    VálaszTörlés
  3. én bár nem ismerlek ugye, csak így a monitoron keresztül- nehezen tudnálak elképzelni- 4, de még 3 gyerekkel is... valahogy nem megy. Bár Lánykának kell(ene)majd még tesó, de később. ez is őszintére sikeredett:) bocs:) Andi

    VálaszTörlés
  4. Nem, nincs mihez gratulálni - csak időnként eszembe jut...de olyan gyorsan elmúlik, hogy egyelőre esélye sincs, hogy így alakuljon... túl gyakran változik a véleményem...:S

    VálaszTörlés