ki érti?!

                A 'nézd meg az anyját'- felvetés férfiaknál is működik.... És nem árt betartani, mert bizony sok érdekes dolog derülhet ki, családügyileg. Volt szerencsém betekintést nyerni anno egy – számomra – elég fura közösségbe... A nagymama tünemény volt, imádtam. A nagypapa a maga kis csendes magányában üldögélt egész nap az árnyékban – egyértelműen az asszony hordta a nadrágot: ez önmagában nem gond, valakinek szüksége van rá, hogy irányítsák. Ennyi, neki így kényelmesebb.... Az apuka... hát igen...ott is az asszony hordta.... mindenki felett.... és helyett... szerette volna helyettem is.... és ugyan én abszolút szoknyás vagyok – hülye azért nem.....

Szép nyáreleji idő volt, mikor először meghívtak magukhoz – aztán hívtak volna többször is, de nekem az az egy bőven elég volt...

És hogy jön ide a hagyma? Ma szedtem a kertből.... annyira jó érzés frisset, 'hazait', tudom, hogy egészségeset adni a családomnak. Nem rakosgatom télire – csak, ha marad - , nem dugdosom fagyasztóba, nem mondom, hogy ne egyétek a cseresznyét, a meggyet, az epret – mert kell a lekvárba... Hogyan is mondhatnám?! Örülök, hogy Lányka is rákapott az ízére, hogy nem valami színezett üvegből etetem vele a vitamint, hogy érezheti ő is az igazi ízét, mindenféle cukor és adalékok nélkül.

És nem mindenki gondolja így.... Az anyuka kedves, mihelyt termett valami a kertben, dugta a fagyasztóba, főzte a lekvárt, a szörpöt belőle, tette el télre. Nyáron pedig az előző téli fagyasztott – aszott zöldségeket ehette a család.

Hát.... nekem fura.....minden esetre azóta sem láttak... meg én se olyan gyönyörű barackot, mint ami náluk termett, én meg csak ácsingóztam utána.....mert ment a lekvárba.