Alig tudtam beleerőszakolni egy szelet lekváros kenyeret. Mondván, már irtózik a cseresznyétől (inkább csak a cseresznyeszedéstől) – na, ja, mert annyi sokat leszedtünk már róla.... Ő meg főleg.... Aztán csak lecsúszott az első falat, és jött a 'kenjél még egyet'.... Szóval a'sszem, holnap vehetek még cukrot egy újabb adaghoz.
Nem nagyon bírunk a fával: annyit termett idén is – és olyan hatalmas, bordó szemeket kínálgat.... Nem lehet ellenállni. Készült már az említett lekváron kívül szörp, fagyasztanivaló, holnap meg aszalok egy adagot. Inkább, mintsem hogy leszedetlenül menjen tönkre. Még gondolkodom a kandírozott cseresznyén, csak én nem az a napokig kevergetős – gondoskodós típus vagyok. Pedig ebből most megérné – és még jó kis receptet is találtam hozzá.
Milyen jó, hogy van saját – iszonyatos ára van a piacon... Pont azon gondolkodtam – kiindulva a sokat emlegetett németországi nővírusból, a kistermelők katasztrófa-közeli helyzetéből, meg a multikban oly gyakori fertőzésekből – szennyezésekből – hogy hogyan is merjek bárhol gyümölcsöt, zöldséget vásárolni?! (hogy a többiről már ne is beszéljek) De most őszintén....kiben – miben bízhatok meg ezután?! Hát most ott tartok, hogy ötletem sincs, mit merjek a sajáton kívül az asztalra tenni... pedig előbb – utóbb a legkisebb banánért fog lázadni, a férfi meg barackért.... hozzáteszem, teljesen jogosan.... csak azt nem tudom, a garanciát ki adja rá, és a felelősséget ki vállalja utána?
Igazad van, én is félek. Bár gyümölcsöt mindig a piacon vásárolok, de az sem sokkal megbízhatóbb, hisz nem mindig őstermelőtől. De most, hogy sokszor van idénygyümölcs,banánt csak elvétve, más déligyümölcsöt meg majd Kínában kapnak,júliusban, frisset, az eléggé délen van:)))
VálaszTörlésSzerintem is elgondolkodtató, mit ne mondjak: felháborító, hogy ennyire nem tudják beazonosítani. Mi hagymával üzletelünk: még szinte a melltartó-méretemet is fel kell tüntetni a címkén, hogy tudják honnan származik.Nekünk kötelező.
VálaszTörlés