2011. május 31., kedd

Szegleteink - avagy csendéletek világvégi udvarunkból

Lánykám főz: sóból és ragasztóból, némi vízzel

hatalmas diófa árnyékában hűsölhetünk

az OBIban kaptuk ajándékba - akkor még csak gyökerük volt...szeretnek itt:)

az állítólag baromi gyorsan növő lila akác: három év alatt lett ekkora

aprócska 'illatkert': tűzesővel és levendulával

még mindig főz....

na, ő a kedvenc: mamától szereztem

Lányka locsolója a liliomok tövében, némi gazzal társítva...

kicsit sárga, de úgy neki estünk...és olyan jól esett....

még mindig.... a cipőméretező gőzöm nincs, mihez kellhet.... de ő biztos tudja...

hűséges társ: ha kint vagyunk, egy lépésnyire sem tágít

és a sátorváros: a mentés sikeres volt, túlélte az árvízet

2 megjegyzés:

  1. Apró kezek ügyködése egy tekintélyes kutya felügyelete mellett. Tévedsz, az nem a Világvége, hanem az Éden.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretem a blogodat, de megkockaztatom, hogy ez a legszebb bejegyzesed - legalabbis szamomra a legkedvesebb. Csupa gyonyoruseg vesz korbe benneteket, es a lanykad egy tundermano! (A cipomeretezo meg nagyon kell bele, az adja meg az aromajat!:)

    VálaszTörlés