2011. május 22., vasárnap

sör és kenyér

          Reggel drága párom úgy döntött, velünk jön a boltba. Soha nem szokott, illetve a Világvégén eltöltött idő alatt egyetlenegyszer volt rá példa. Hozzáteszem, hogy csak azért jött a szomszéd faluba velünk vásárolni, mert amíg mi Lánykával az élelmiszerbolt sorait róttuk, addig ő a szemben lévő gazdaboltban kutatott egy számomra nevenincs csavar után, amit valami meg valami más összekapcsolására szeretett volna használni. Igazából nem nagyon értettem, mit akar vele – pedig barkácsban eléggé otthon vagyok – de mivelhogy nem sikerült beszerezni az áhított fémdarabot, a mai napig homály fedi a miérteket és hogyanokat.

Szóval velünk tartott, aminek nagyon örültünk pöttömpannával, de tudni kell, hogy Őt nem olyan egyszerű kiszakítani a saját kis medréből. Pedig vasárnap nagyon kell kapkodni magunkat, ha kenyeret akarunk venni... A világvégi boltban vasárnap is pénteki kenyeret árulnak – azt a péntekit, ami már szombaton is kő kemény volt, vasárnapra meg tovább romlott az állaga. Így aztán autóba kell pattanni, hogy meglátogassuk a közeli települést.

Befutott ám Sógor – aki egyikünknek sem sógora, mégis mindketten így nevezzük, persze szigorúan csak a háta mögött. Egyébként Pista, már ha nevesíteni szeretnénk. Szóval jött – bár ne tette volna – és uram és parancsolóm rögtön munkára is fogta. (megjegyzem, hozzánk csak vendégségbe szabad jönni, ha funkció nélkül érkeztek, könnyen köthettek ki ti is a kertben) Merthogy azonnal befogta a rotakapa mögé – mondván gazos a kukorica. Ajánlgatta már nekem is a héten a kapát, de a kukorica több részről is feketelistán van nálam.

Egyfelől, mert a szomszéd vettette, magának. Próbált elcsalni a kertünkből alig tíz méter széles jó hosszú csíkot, de hát az ember már csak tudja, mit és mekkorát vett anno. Főleg hogy szép piros karó is jelzi a határokat, amit szomszédpajtásnak nem sikerült észrevennie. Másfelől meg nagy igyekezetében feldúrta a tököt, uborkát, céklát – és azok hűlt helyére is kukorica került. Az én céklám helyett. Amit a céklatortámra tartogattam.

No hát, ha Sógor dolgozik, akkor sör jár neki – megtanultam, a hűtőben mindig kell lennie, mert noha egyikünk sem fogyasztja, bármikor akadhat egy-két látogató, aki rögvest valami eszközt talál a kezében és már osztják is neki, hogy hol – mit – hogyan. Ilyenkor pedig jár a hűsítő.

Lényeg, ami lényeg.... férfiember miatt elkéstünk a boltból. Kenyér nincs – a kenyérlisztet meg hírből sem ismerik – de sört vettem. Ki tudja, ki kerül elő holnap...

2 megjegyzés:

  1. gondolom, nem vagytok jóban a kedves szomszéddal. megoldás lehet a kerítés, talán, de biztosan annak is vannak akadályai. azt is gondolom, hogy már megbeszéltétek vele, hogy ne feszegesse a határaitokat. lehet erre megoldást találni?, mert hosszútávon elég idegesítő lehet. Nálunk szerencsére van kerítés. ámbár hátrafelé szántó van, és mi galád módon leharaptunk belőle vagy 20x3 métert. mivel a szomszéd mogyoróbokra adja a traktornak a méretet, nem tud bejönni a kerítésig szántani, így birtokba vettük ezt a részt. igenám, de így is csökken folyamatosan a terület, gondolom egyszer majd szólnak, addig pedig marad a terület nálunk. (kérlek írj, ha megérkezett a motyó!:)

    VálaszTörlés
  2. hát, igazából nincs egyébként bajunk egymással - számonkérés nélkül is rögtön belátta a dolgot, mikor felhoztuk a témát... a kerítés a kertek között errefelé nem divat, meg - ha jól tudom - engedélyköteles is, pont a kertek közötti átjáhatóság miatt. hát, most már tudja, hol a határ, azóta mély csendbe burkolóztak, ami külön öröm...írtam mailt.

    VálaszTörlés