2011. május 18., szerda

nagy munkában vagyok...

          Úgy döntöttem, jár nekem egy pár perc pihi. Nem mintha egyébként vasvillával kergetnének, hogy haladjon a munka, de azért lássuk be, délben nincs helye egy nőnek az ágyban. Főleg úgy, hogy a gyerek kitudjamitcsinál a kitudjamivel két szobával arrébb. Az ebédet már belebeszéltem, most pedig dolgomféligmeddigvégeztéül hátradőlök a párnák között. Még a takarót is magamra húztam, hátha legalább magammal sikerül elhitetnem, hogy pihenek.

Merthogy nagy munkában vagyok - így szoktam: ha nincs mit csinálni, kitalálok magamnak valamit, amin aztán egész nap törhetem a fejem, hogy ezt aztán most hogyan is fogom kivitelezni...

Ma úgy döntöttem, kell nekünk egy új köcsögfa. A régi - úgy fest - három évet bírt ki: csiszolgatni kellene, meg újrakenni - mázolni, meg nincs is annyira jó helyen, mint amennyire én azt hittem anno - hát igen, a szomszédos fűzfa azóta nőtt néhány métert....

Így aztán szemügyre vettem, miből is gazdálkodhatok. A köcsögök ugye adottak - és szép nagy darabok, nem érhetem be egy kicsi fával. Nagy fához viszont nagy ág kell, amit meg ugyebár meg is kell 'hámozni'. Itt jön a képbe az én két segítségre siető hősöm: Rozi és Gizi, akik olyan erőbedobással estek neki a kéregnek, amilyet már régen nem láttam. Egy negyedóra alatt elpusztítottak róla mindent, amire nekem nem lesz szükségem, és nem utolsó sorban, amit órákig kapargathattam volna...

Hát itt tartunk most: ha sikerül erőt vennem magamon és kikászálódni az egyébként nagyon kényelmesből, akkor jó esélyem van rá, hogy még ma kiássam azt a bizonyos lyukat neki, meg még a köcsögöket is átsikáljam. Akkor már illik tisztán tenni őket vissza.....

1 megjegyzés:

  1. mivel kedden szerdán nem voltam itthon, ezt a posztot csak most vettem észre. nekem is van köcsögfám. csak nem valódi. és csak én (sem) tudom hány köcsög van rajta, de szeretek mindennap egyet egyet rátenni. ez amolyan virtuális köcsögfa. ha valakivel sikerül jót tennem, valakinek segítek, akkor kerül rá egy egy köcsög- aztán ha majd egyszer az utam végén a Jóisten megszámolja az edényeket- remélem odakerülök, ahova kell ( áá ez majdnem vicc volt, nem vagyok vallásos, de azért nem árt ha az ember hisz valamiben.)

    VálaszTörlés