2011. május 3., kedd

na, még egy hobbi....

             Már mikor Macus meghirdette a játékát nagy kedvet éreztem, hogy én is elkezdjek kötni. Igazából sok – sok éve nem vettem fonalat, kötőtűt a kezembe, de annyi szépet láttam nála, hogy szívem szerint már neki is kezdtem volna. Gondoltam rá, hogy kérek tőle néhány on-line (vagy off-line) kötőórát, ezer meg még egy dolgot tanulhatnék tőle. Kötöttem volna magamnak pulcsit, vagy mellényt őszre – de a kedvem némi gondolkodás után tovaszállt. Ekkora pulóvert megkötni: rengeteg idő, emelgetni azt a hatalmas anyagot minden egyes szemnél... és kétszemenként letehetném, mert a lányom már megint kitalált valami programot nekem, és leszedné a szemeket (persze csak véletlenül...), és megszúrná magát a kötőtűvel, meg tuti engem is.... Szóval letettem róla. Valami egészen másra gondoltam.

Kalandoztam a neten némi elfoglaltság után kutatva – mert hát rólam köztudott, hogy annyi, de annyi szabadidőm van,,, És akkor bukkantam az amigurumira. Elolvastam, bogoztam a szót, egyszer – kétszer – háromszor.... De csak arra jutottam, hogy ez A M I G U R U M I. Valójában jópofa kis állatkák, gyümölcsök, játékok, horgolva. Semmi extra: a legegyszerűbb rövid pálcákkal kell haladni, itt – ott szaporítani vagy sem. Ki is néztem rögtön magamnak – illetve Lánykának – ezt.

Biztosan fog neki örülni – megjegyzem, még anyagbeszerzés előtt áll a dolog.

Aztán, ha úgy alakul, kap egy jó kis kapucnis kabátot meg hozzá táskát mire hűvösre fordul az idő. Ja, jut eszembe, táska.... Észrevettétek, mennyire hasonlítanak ránk a gyerekeink?! Persze, ti biztosan igen... én ma kaptam észbe. Na, nem a külsőre gondolok, hanem hogy mennyi mindent lesnek el tőlünk: azokat a bizonyos mintákat. Lányka minden reggel előpakolja a sminkszereimet, eljátssza, hogy magára keni az alapozót, kifesti a szemét.... Ma kicsaklizott egy övet a szekrényemből. Rá kellett tennem a derekára – kétszer körbeérte, még a legbelső lukba kapcsolva is éppen csak nem esett le róla, de azt a mosolyt! Hogy neki is van... Rettentő büszkén viselte homokozás közben, tojásszedéskor, ebéd alatt... és egyébként halkan jegyzem meg, hogy nagyon jól állt neki.... hihetetlen... olyan kis pöttöm még, és hogy tudja... Szóval mostantól nagyon meggondolom, hogy mit csinálok és mi hagyja el a számat...

A táskára mindenesetre még nem kapott rá – de ami késik, nem múlik – lehet szeptemberben már örülni fog egy sajátnak...

1 megjegyzés:

  1. Stílusosan tojást szedni. Ez igen! Azért a Guccit még dugd el előle. Egy kis időre.

    VálaszTörlés