Második felvonás: a bacik visszavágnak - avagy, ilyen, ha egy férfi szenved

Tegnap éjjel végre tudtam aludni – bár a fáradtságtól előbb – utóbb biztos összeestem volna, de mégiscsak kényelmesebb volt így, hogy a lázat kiizzasztottam magamból, a gyomrom meg tartalom híján már nem nagyon tudott cseszegetni.. Azonban túl sok időm nem volt lábadozni. Férfiembert lekapta a vírus a lábáról.... kérdeztem is rögtön, hogy akkor vajon ez mégsem németországi nővírus lesz?! Nem válaszolt...na ja, mert fáj az igazság:) ellenben nagyon élvezi, hogy most ő a nagybeteg és ténylegesen körbeugrálom.....

Olyan szépen magyarázta, hogy mit – hogyan kell fertőtleníteni a fürdőszobában is (mintha egyébként nem én csinálnám, vagy olyan ritkán művelném, hogy alkalmam nyílna elfelejteni, hogy hogyan kell). Az én egyfajta lázcsillapítómmal azonban nem érte be: egész kis listát diktált, hogy milyen szerekre lesz szüksége... szóval itt tartunk most... ja, és kiderült a 'vírus' oka: tisztítják a faluban a héten a vizet – beleengedtek valami vackot... és nem, egyébként soha nem fogyasztunk csapvizet, de a kávét, teát abból készítem – és hát a gép ugye nem sterilizálja... na, ennyit az én nagy koszos háztartásomról... de legalább Lányka tuti nem kapja meg...

Apropó, Lányka egyre okosabb, ügyesebb. Bár ma konkrétan majdnem megállt a szívem, ahogy megláttam, hogy ez a pöttöm kis gyerkőc a vaslétra hatodik fokán álldogál. Gyönyörűen felmászott rá, pedig jó negyven centisek a közök, a fokok meg vagy egy centi vastagok...apám...ha leesett volna... jól leszidtam, hogy nem szabad (meg az apját is, hogy a létrát nem ott tartjuk, főleg nem felállítva), az apja meg megdícsérte, hogy milyen szépen mászott rajta... jó a szülői egyetértés...

ellenben este az egyik zokniját a fürdőben felejtettem – nem volt hajlandó kijönni a szobájából fél pár zokniban – így siettem gyorsan érte. De milyen jó, hogy kint hagytam! 'Jól van, na, kapsz te is zoknit' mondogatta a lábacskáját simogatva...a piszok, hogy miket tud, és milyen tisztán!