2011. május 30., hétfő

jó eséllyel pályázom....

        Szeretett szomszédaink – na jó, az egyiket tényleg csípem, szimplán mert csöndben elücsörögnek csendes magányukban, másfelől meg tök kedvesek, ha éppen összetalálkozunk teszem azt fűnyírás közben az utcán, vagy postásváróban vagy hasonlók – igencsak gyermekbántalmazó asszonyként tarthatnak engem számon. Azt asszonyt már eddig is megkaptam egy párszor – a páromtól meg egyre gyakrabban hallom, holott egyáltalán nem érzem magam annak, sőt.. a látszat van úgy, hogy csal... szóval az asszony megvolt eddig is, de igencsak társul hozzá lassan az agresszív verekedős is....

A dolog ott kezdődik, hogy drága lányom több – szerintem simán elviselhető dolgoktól – képes a falra mászni...meg közben jó hangosan üvölteni. Pedig egyébként egy csendes, jól szituált kislány, de egyes dolgok kivágják nála a biztosítékot. Ha egy légy véletlenül éppen valamelyik karján landol, ha hajat mosunk, ha be kell venni a gyógyszert és hasonlók.... A legyeket igyekszünk elkerülni, meg elkergetni a közvetlen közeléből – már ő is nagyon tudja, hogy 'hess, hess!', a hajmosás - sajnos – nyáron egyre gyakrabban szükségeltetik: egyrészt, mert baromira le tud izzadni ebben a melegben, másrészt mert a jó idővel együtt jár a homokozás, azzal meg a homok hajba történő szórása....hogy a ruhákról már ne is beszéljünk... 

Ma azonban a nagy napozás közepette előkerült a gyermeknaptej is – én meg visszagondolva gyermekkorom bús nyaraira, mikor még nem tudták az orvosok, mi fán terem a napallergia, úgy döntöttem, igencsak ráfér Lánykára is egy alapos kenegetés. Ártani biztosan nem fog. Ha meg esetleg késleltetjük vele a késleltethetőt, hát még inkább szükségesnek tartom. Persze kivágtam a biztosítékot azonnal:
-Ne bánt! - iszonyatos ordítás, maximum hangerővel, sírás határán....bár a könnyekig még lett volna néhány percem.
-Nem bántalak. - szépen, nyugodtan, türelmesen.
-De bánt! - az előbb hallott iszonyatos hangerő, elcsukló hang és sürgős segítségkérés a drága lányomtól.
-Tudod, hogy anya soha nem bántana. - még mindig nyugodtan, valószínűleg az borítja ki a gyereket a legjobban, hogy én nem borulok ki...
- De bánt.- halkabban, mindennemű segítségről lemondóan, szinte beletörődve.

Kisebb tömeg nézte végig harcomat a gyermekkel – milyen jó, hogy át lehet látni a kapunkon..... Máskor egy hét alatt jönnek annyian az utcába, mint most ebben a néhány percben...bár a kukoricás szomszédnak szép népes családja van....

Szóval várom az újabb pletykákat, sokan unatkoznak ebben a faluban...

7 megjegyzés:

  1. En is minden pillanatban varom a gyermekvedelmiseket, mert a kicsi a feszultseget neha bizony ektelen visitassal vezeti le. (Oroszlan jegyu, ahhoz illoen uvolt.) Szerintem ne foglalkozz vele; akinek volt gyereke, biztos atment ugyanezen.

    VálaszTörlés
  2. Hűűű, de ismerős! :)))
    Mennyi idős a lányod? Az enyém 20,5 hónaposan produkálja a hasonló megnyilvánulásait:) Csak Ő soha nem törődik bele:))

    VálaszTörlés
  3. Kedves "Lepke"!
    Minden faluban sokan unatkoznak... ha ez megnyugtat. (Bár, mindenki azt hiszi az övében a legtöbben...hahaha) Egy Bp.-en élő rokonom mesélte, hogy új lakók költöztek a falunkba (ahonnan valók vagyunk) azt hiszem a fővárosból. Ez a pesti rokonom valamilyen helyi program kapcsán megismerkedett velük. Aztán egyik hazalátogatása alkalmával véletlenül összefutottak és a rokonom érdeklődött, hogyan érzik magukat az új környezetben. Válasz: "Nagyon jól, de rájöttünk egy felettébb érdekes dologra... itt a szomszédok többet tudnak rólunk, mint mi saját magunkról."
    Ennyit a "falusi magánszféráról". :-))

    VálaszTörlés
  4. Bocsánatot kérek a tévedésért, de mivel mostanában olvastam egy bejegyzést a "Lepkevár" blogban, összekeveredtem egy kissé. (Majd csak egyszer megbolondulok itt a sok blog között!) Ne haragudj, hogy véletlenül Lepkének neveztelek.
    Üdv.
    Éva

    VálaszTörlés
  5. hát igen érdekes néha a gyermeklélektan,. megfejtésére néha nincs is idő, hiszen olyan hamar megnőnek,egyébként lehet, hogy nem ártana a kapura tenni nádat, kevésbé lenne kekec a helyzet. ezért lobbizok én is de eredménytelenül. a szomszédoknak meg nem tartozunk magyarázattal. nálunk is kicsi a falu itt is vannak pletyik meg macerák, én köszönök mindenkinek akinek érdemes. van egy fiatal lányka gyerekkel. a szülei köszönnek, ő meg csak ha kedve van,. mostanában ha összeakadunk (én autóban ő bringával vagy gyalog. ha köszön ha nem én csak annyit mondok láthatóan, hogy "búúú". hatékony a terápia mert mostanában előre köszön, még bólint is. bárcsak minden ilyen könnyen menne. (Andicsek)

    VálaszTörlés
  6. Ha-ha-ha, majd megtudod mi az igazán égő, csak érje el a kamaszkort! Én is eljátszom néha a harakiri gondolatával...

    VálaszTörlés
  7. ezek szerint később sem lesz jobb a helyzet?!:) de jó... igen, nagyon szeretik mesélni, hogy mit - hogy láttak nálunk, de ilyenkor általában egy pár napon belül küldenek egy követet, aki óvatosan megkéredzi tőlünk az igazságot - aztán tovább adja... szóval, ha terjeszteni akarunk valamit, az elég egyszerű mifelénk..

    VálaszTörlés