2011. május 7., szombat

Eladó, kiadó most a szívem...

         Bizony, megválunk tőle. Lecseréljük. Eladjuk. Volt. Még van. Aztán nem lesz. És kész. Ennyi. Na, de őszintén.... én is tudom, hogy luxus. Hogy felesleges. Hogy haszontalan. Hogy pénzkidobás. Csak ne szeretném annyira....

Már főiskola alatt mondogattam, hogy egyszer majd lesz egy ilyenem. Mondogattam, mondogattam, de tudtam én, hogy lehetetlent akarok. A szüleimnek soha nem futotta volna rá – nekem meg?! Miből? Kezdő diplomás fizuból? Már ha lesz egyeltalán állásom...

És lett állásom. Meg autóm is. Pont olyan, mint amiről annyit ábrándoztam. Az első munkanapomon vettem, persze hitelre (hát igen...akkor még máshogy osztogatták a hitelt). És vele tanultam meg helyes íven kanyarodni, duplán kuplungolni, kanyarodni – indexelni – visszaváltani egyszerre.... És minden nap babusgattam, simogattam, beszéltem hozzá. És mindig hazavitt épségben. Éjszaka – munka után, fagyban, ködben, hóban. És nem evett ki a vagyonomból ( a max. 4 és feles fogyasztásával), és gyorsult mint a golyó....

És egy kezemen meg tudom számolni, hányszor álltam ki vele tavaly a garázsból... És gyanítom, azt is számszerűen meg tudnám mondani, idén hányszor dugtam bele a slusszkulcsot. És pontosan tudom, hogy holnap sem vele fogok a boltba menni, pedig megtehetném...

Szóval felesleges – kettőt fenntartani pedig.... Külön autó, mikor az összkeresetem a GYES? Tudom. Sőt – én ajánlottam fel. Már egy éve. Csak hát most jött el az ideje. És valaki szorongatja a torkomat, valaki más meg citromfacsarón akarja áttolni a szívemet... Csak ne szeretném annyira...
Pszt – mondok valamit. Tudom, hogy kicsi, hogy vannak modernebbek, gyorsabbak, felvágósabbak. De, ha újra 22 lennék, újra ezt választanám.

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm, köszönöm:( nagyon hozzánk tudnak nőni ezek a piszkok...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon sajnálom..:(
    Sajnos néha az ész és a szív nem együtt mozognak..A szív még nagyon meg tudja síratni azt, amit az ész már rég eldöntött,helyesen.

    VálaszTörlés
  3. Igen, így van - leginkább, azt hiszem, féltékeny vagyok, hogy valaki más fog beleülni az álmomba... Meg hát féltem is, hogy nem fognak rá vigyázni - a páromat is mindig csesztetem - ha véletlenül elviszi - hogy ezt az kocsit nem így kell vezetni...pedig - lássuk be, ez is csak egy autó...

    VálaszTörlés