croissant croissant-nal

           7days, Chipicao, Midi – bár ez szerény véleményem szerint inkább a mérete lenne, mint a márkája, de minekutána értelmes névjelzést nem találtam rajta, hát marad Midi. Az íze mindegy, már csak azért is, mert úgysem eszi meg a tölteléket – szépen körberágja és el van rendezve a dolog. Kevés olyan biztos pont van most az életünkben, mint a napi croissant.

Néha rettentően haragszom rá, hogy miért nem eszik többet – ami szerintem még mindig kevesebb lenne mint az elég... De legalább esténként tuti elfogy egy croissant. És most jöhet – az egyébként teljesen jogos – kritika, miszerint miért mérgezem tartósítókkal, színezékkel meg miegymással a gyereket, ahelyett, hogy magam sütnék neki...

Hát a dolog nagyon egyszerű: konkrétan nem tudok croissant-t sütni. Legalább is olyat nem, mint a bolti. Márpedig más nem jó. Még mindig jobb, mintha csokit enne vagy csipszet. Ellenben, hogy legyen egy kis öröm az ürömben – a nagy bevásárlás során betévedtünk az Angroba is, ahol a nagy fejetlenség, összevisszaság, és még az eladó sem tudja, mit – hol kell keresni-élmények közepette (nem beszélve az idióta fizetési meg áru-kétszerátpakolási rendszerükről) azért csak sikerült szert tennünk egy karton igen kedvező árú péksütire. Arról már nem is beszélve, hogy Lányka gyorsan vett magának – a zsiráfos gyerektusfürdő mellett – egy kiló nápolyit is- kíváncsi leszek, mikor fogy el....