2011. május 21., szombat

az a bizonyos tíz

Ma kaptam valamit a világ másik feléről. Valamit, ami egyet jelent nekem egy virtuális baráti öleléssel, a legkedvesebb virtuális baráti szavakkal – így, ha nem haragszol meg érte, kedves Vidékek – szeretném így rögzíteni emlékeim sodrában ezt a díjat. És a legjobbkor jött az ölelés. Köszönet érte.

Tíz dolog. Tíz. Kattog az agyam, hogy hogyan is lesz meg a tíz, a következő percben meg már azon, hogy mit hagyjak ki, hogy csak tíz legyen. 

Azt hiszem, egyértelmű, hogy a legeslegfontosabbak az életemben, éppen ezért mindenkinél jobban szeretem őket, a családom. Ez a csöppnyi kislány, akit annyira akartam, és annyira, de annyira vártam, és az ő édesapja, aki számomra a nagybetűs Ő, életem társa, mindig mindenben. Papírok nélkül is.

És jöjjön most az a bizonyos tíz, nem fontossági sorrendben – azt nem tudok köztük tenni..

  1. szeretem az angolt. Angolul gondolkodni, beszélgetni a fejemben saját magammal – mert a környezetemben senki nem érti a nyelvet. Lefordítani a tévében hallott film egy részletét, csak úgy spontán, magamnak. Angol dalokat hallgatni, értelmet adni nekik – természetesen rímekben.

2. szeretek péntek éjszaka sokáig dolgozni – ha akarom, sem ragad le a szemem – szakmai ártalom....

  1. szeretem a macskaköveket. Sétálni rajtuk, elmélkedni az egykori egri történéseken – olyan ez, mint Proustnak a madeleine.

  1. szeretem a nőcis dolgokat: szeretem nőnek érezni magam, magabiztosnak minden szituációban, akkor is, ha belül egyáltalán nem vagyok annyira határozott.

5. szeretem a társaságot, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy rettegek az egyedülléttől. Mindig sok – sok ember között voltam, rettegek attól, hogy egyedül maradjak egy csukott ajtajú szobában.

  1. szeretem a színeket – kellenek nekem, mind: a pinkkel, a zölddel, a citrommal, a levendulával együtt.

  1. szeretem a régi köcsögöket, kancsókat, számomra ezek a mamáimat idézik, és olyan jó arra emlékezni, hogy mennyire szeretnek/szerettek engem.

  1. szeretek tanítani és szeretem, hogy jól tudok tanítani. És szeretem, hogy szerettek a diákjaim – jobban, mint bármelyik másik tanárt. Nekem ez a legnagyobb szakmai elismerés. A kollégáim valószínűleg ezért nem szerettek annyira.

  1. ha úton vagyok, szeretek hazatelefonálni. A beszélgetés közben hallgatom a sok – sok madár csicsergését a telefonban, és átjár az otthon melegsége. Szeretem a tudatot, hogy annyi év dobozolás után van hova hazajönni.

  1. szeretem a város fényeit éjszaka, a forró motorháztető szagát a nyári melegben, a rohanást, a határidőket – mert ezek hozzák ki belőlem a maximumot, a dícséretet – de csak, ha megérdemlem.

És a tulipánt, a pipacsot, a napraforgót. A Szomszédokat, a Váratlan utazást és- noha a sorba nem illik, de – Collin és Justin tuti lakástippjeit. Szeretem, hogy sok hibát elkövettem az életemben, mert azok nélkül most nem lennék az, aki vagyok.

Hű, de mennyi minden magamról... Lenne még.... Nagyon belejöttem a sorolásba. Majd talán legközelebb..

4 megjegyzés:

  1. hát még ilyen szupertizest nem olvastam. tetszik. nagyon:)

    VálaszTörlés
  2. Andicsek, szívesen olvasnám a te listádat is - ha van kedved beljebb engedni az életedbe minket.

    VálaszTörlés
  3. ááááááááááááá nekem valahogy nem megy az ilyen "szép" írás. nálam egyszerűbb és unalmasabb élete nem sokaknak lehet:) nem vagyok nagy blogos, írástudásom meg csekély. nem erőltetem:)

    VálaszTörlés
  4. Olvastam am rogton, csak nem tudtam azonnal valaszolni. Koszi, hogy megosztottad velunk, nagyon elveztem a tizes listadat! A barati oleles pedig tiszta szivbol jott, es orulok, hogy jokor erkezett! (Latom, azota meg labadozol is; gyurd le hamar, ehhez kuldok meg egy olelest!)

    VálaszTörlés