Esőt csinálni – na, azt nagyon tudok. És még csak nem is nehéz. Egyszerűen kipattyogok a kertbe a kannámmal meglocsolni a szomjazó veteményt. Ennyi. Másnap reggelre időjárásanyó megküldi az esőt. Szóval állítom, az elmúlt két nap hol szemerkélő – hol szakadó esőjét magamnak köszönhetem.
A saláta, a retek,a répa, a hagyma, meg a többiek hálásak is érte nagyon. Ellenben én már kezdem kicsit unni. Lánykáról nem is beszélve. Próbáltam érdekfeszítő lenni, elterelni a figyelmét, lekötni ezzel – azzal, de nagyon vágyakozik kifelé.
Sajnos ma is csak a konyháig jutottunk, és ahogy elnézem, nem is nagyon fogunk kijjebb menni. Maradtak hát a mesék – építők – könyvek – beszélő pónilovak. Gondoltam, legalább ebédre olyasmit csinálok, amit nagyon szeret. Az abszolút kedvenc a krumplis tészta. Hogy meg ne unja, ma sajtos készült. A reakció a címben olvasható – azért azt megjegyezném, hogy érdekes módon csak az fogyott el, amin nem volt sajt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése