2011. április 25., hétfő

A huszonhetedik

               Minden évben Pöttyös mama az első. Kiskoromban levezőlapot küldött – mert akkor még a telefon úri huncutságnak számított -, de akkor is mindig az övé érkezett meg legelőször. És nem túl hamar – pont időben. Mióta az eszemet tudom – és feltalálták a mobilt is – ő hív legelőször. És esküszöm, az ő köszöntését várom a legjobban, és soha senkiének nem örülök úgy. Mert ez nekem annyira de annyira....

Hát elértünk ide is. A huszonhetedik van. Vártam, hátha valami fergeteges változáson esem át az éjszaka – bölcsebb leszek, ráncosabb (esetleg azt sem bántam volna, ha néhány kilóval könnyebb), de semmi. Úgy látszik, ez sem az a bizonyos hatalmas fordulópont. Na, de majd legközelebb, háromszázhatvanöt nap múlva.

Aztán a nagy örömködésben elfogott egy érzés – hatalmas űr, amit jól esne betölteni. De nem tudom. Már két éve nem. Már csak az emléke jön elő újra és újra.

Előző éjszaka nem tudtam aludni, mindig sokat forgolódtam, izgultam, vajon kinyílnak-e? Hogy az enyémek lesznek-e megint? És mindig kinyíltak. És mindig nekem szedte őket hatalmas csokorba. És noha kerti virágot magam soha nem tépnék le, hogy vázába tegyem, nekem ez volt a legszebb ajándék. A dédi gyöngyvirágai. Gyermekként, mafla kamaszként, és olyan de olyan jól esne most is. És buta kislányként potyogtak a könnyeim, hogy idén sem lesznek gyöngyvirágaim. Meg dédim sem....

Na, de félre a bút, nagy dínom – dánomot nem tartunk, de azért eltöltünk néhány kellemes órát édeshármasban ezzel a pöttöm kislánnyal – mert már két éve ő a legnagyobb ajándék nekünk.

6 megjegyzés:

  1. Boldog szülinapot!
    Ami a nagy változás várását illeti: én már többet éltem 15-tel, de nagy fordulópont nem volt egyik "nagy napon" se.

    VálaszTörlés
  2. Macus - nagyon köszönöm. szóval feleslegesen várom....hm....pedig olyan jó bízni benne, hogy egyszer csak majd benő az én fejem lágya is:)

    VálaszTörlés
  3. Szeretettel köszöntelek én is a születésnapododon! tudod én már elnyomtam a 43.gyertyát is, és még nem akarok felnőni. bár gyerekeim egyik nagy másik nagyobbacska, de lélekben én még mindég gyereknek szeretném magamat érezni lehetőleg még legalább 10-20 évig. ha belegondolok, hogy már nagyi is lehetnék(röhögve) aztán meg az unokák miatt kell gyereknek maradni. ráérünk majd velük felnőni!:)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm - hát, igen....nehogy elkapkodjuk...:)

    VálaszTörlés
  5. Boldog szülinapot! A veszteség pedig ugyanúgy fáj akár 27 vagy, akár 92. Én már csak tudom. Húsvéti beszámoló mikor lesz? És mikor tudjuk meg, hogy mit vettél a ház urának?

    VálaszTörlés