a húsvétról - leginkább képekben...

           Régen két nap és két éjszakán át tartott a húsvét. Mind együtt voltunk Pöttyös mamáéknál – mi unokák és azon felnőttek, akik nem sajnálták a gyerekeknek szentelni a hétvégéjüket. Előkerült mindenféle gombfesték és tempera, filctoll és matrica, hagymahéj és társai. Festettük a hímes tojást, ibolyát szedtünk a vasúti árokban, és jól elbújtunk a locsolkodók elől. Mama istenieket főzött, dédi keksztekercset gyúrt nekünk, mi meg éltük a felhőtlen gyermekkorunkat. Aztán felnőttünk, szétszéledtünk, a húsvét sem a régi már.

Lányka még pici ahhoz, hogy élvezze a húsvéti előkészületeket, Ővel koránt sem tudunk annyi süteményt és hízlaló ételt magunkba tömni, mint régen, így aztán úgy döntöttünk, megszökünk néhány napra a világ elől. Hogy merre induljunk, nem is volt olyan nagy kérdés....

Gyerekkora óta imád pecázni – az utóbbi jó pár évben azonban nem nagyon nyílt alkalma rá... Ennél jobb ajándékot elképzelni sem tudott volna – azt hiszem... Szóval kalandozni vittük a gyereket, és jártunk

itt

meg itt

és itt

és itt is

Lányka mindenhol alaposan tesztelte a nádat – bele sem merek gondolni, mennyi baci bújt meg rajtuk...

A sonkáról nem volt nehéz lemondani – sőt... De a biztonság kedvéért pakoltam némi pácolt husit – hátha halacska nem akad a horogra....

És nem, a halacskákról nem készült kép.... Pedig rengeteget fogtunk.... De olyan fáradtan értünk haza minden egyes nap, hogy inkább a nagyszülőkre sóztuk őket...

Ja igen... a horgászcucc jó ajándéknak bizonyult... de a biztonság kedvéért beszereztem egy jó kis kávéfőzőt is, különleges kávékkal – mert igazi megszállott.....