a CSODA mikró

                Hogy én miCSODA dühös voltam, hogy elromlott. Az még hagyján, hogy elromlott, de még alig volt egy éves. És az csak egy dolog, hogy még évekig szerettem volna használni, az már a csúcsok csúcsa, hogy egy ilyen apróság miatt nem tudok melegíteni. Rettentő dühítő.

Szóval a mikró bedobta a kulcsot – panaszoltam már Macusnak is (megjegyzem CSODÁsakat alkot, és ad neked is, ha szépen kéred:)) – de nem valami elképesztő elektronikai hibáról van szó, nem. Eltörött egy aprócska pöcök. Az a pöcök, ami az ajtót nyitná, ha nyitná...amikor megnyomom a gombot. És hát mikor máskor, ha nem éjszaka....

Hajnal egy óra, Lányka rém fáradtan került este ágyba, nem is itta meg a szokásos tejecskéjét, persze, hogy reggelig nem bírta a pocakja üresen. Tej melegít, program lejár, gomb megnyom. Ajtó nem nyílik. Még csak meg sem próbálja. Hát elő a kenyérvágókést – amivel egyébként kenyeret még soha nem vágtam – ajtó feszeget, zár kattan, Újságíró meg hozzájut a hőn áhított üveghez. A gombnyomásra nyíló ajtajú mikrót tulajdonlóknak üzenem, ha problémájuk akadna a nyílással, érdemes felül kezdeni a feszegetést, nem oldalt, nem alul. Felül.

És mit mond erre Ő? Nem, hogy én szegény.... Nem. Biztos túl durván nyitottam... Miért, hányféleképpen lehet megnyomni egy gombot?! Két hét mikró nélkül – hogy én hogy utáltam.... De CSODÁk CSODÁjára az én drága párom meglepett egy CSODAszép, CSODAokos géppel, aminek húzva nyílik az ajtaja...