Rozi és Gizi - második felvonás

                 Ketten vannak, tizennyolcan zusammen az udvaron. Kutyástól – macskástól – mindenestől. Egy tyúkocskánk a hétvégén eltűnt. Vagy nagyon megtetszett neki a külvilág, és úgy gondolta, kívül tágasabb, vagy... Inkább nem mondom. Szóval kettővel szaporodtunk tegnapelőtt, és még egy jó párral fogunk áprilisban. Merthogy Gizinek három, Rozinak egy vagy két pöttömkéje fog születni, nem is olyan soká.

Kezdenek előjönni az apró rigolyák kecskééknél is. Rozi a No. 1 közülük, tuti így volt előző gazdáéknál is. Nagyon tudja magáról, hogy ő a kedvenc. Barátságos, békés, nyugodt, nagyon ismerkedne. Simogatnivaló, szeretetéhes jószág. Gizi egy picit visszahúzódóbb, távolságtartóbb. Na de majd fejlődik...

Ha szemes takarmány van, abból Gizinek nem jár. Esetleg a végén kaphat egy pár szemet, ha Rozi úgy dönt, hogy hagy neki. Egyen inkább szénát – szalmát, azt nem sajnálja annyira tőle. A kutyák két napja a kapuból lesik a kecskéket, Rozi meg visszalesi őket. Gizinek mindegy. Macskák állandóan a tetőn – az új állatok őket is érdeklik. Csak nekünk nem volt időnk még foglalkozni velük – mióta hazajöttünk folyamatosan szaladgálunk, hogy utolérjük magunkat.

Hát így éldegélnek ők itt velünk, Világvégén – holnap felborítom ám az édes semmittevésüket, ideje megfejni Rozit. Hát – kíváncsi leszek... Na de nyáron aztán már Gizi se ússza meg: kecskesajtra éhes a család, jó lesz, ha összekapják magukat...