2011. március 25., péntek

Málna - nap van, meg az enyém is....

         Fura egy népség ez az autós-társadalom. Egyszer kerülgetjük egymást meg a kátyúkat, ledudáljuk a másikat, mert miatta bent ragadtunk zöldnél, mutogatunk, mérgelődünk, zsörtögünk a nagyjából semmin. Máskor meg a legnagyobb egyetértésben – mint nagy közös megegyezés részeként adjuk a másik tudtára, hogy jobb lesz lassítani, mert rendőrök fenyegetnek a következő kanyarban, meg kitoljuk az árokból a fagyos úton megcsúszott társunk autóját. Ki érti?!

Megnyugtat a vezetés – nézni, ahogy szalad alattam az út, és mellettem fák – vagy inkább én sietek el mellettük – ez csupán részletkérdés. Mikor Lányka még erszénylakó volt – Ő szavaival élve – mindig énekeltem neki: 'ez majd később is megnyugtatja' - alapon. Hát nem jött be, így aztán ma már inkább megkímélem a hangomtól. Gondolkodom, elmerengek, csapongok. Egy kis külön valóságot teremtek magamnak, ahol úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én szeretném. Többek között dudálás meg mutogatás nélkül...

Lánykának ma van a névnapja, a kedvencét csináltuk: beautóztunk Városba, a Mekiben sült krumplit meg sajtburgert ettünk (még Hello Kitty-s kis pakolósdoboz is járt hozzá), csavarogtunk, hintáztunk, jól körülnéztünk, ajándékokat vettünk magunknak – még a gyulai gyermekkórházat is támogattuk néhány forinttal – és rengeteget kacagtunk. Ez az ő napja volt – meg lássuk be, az enyém is. Mégiscsak anyja lánya....

2 megjegyzés:

  1. Akkor boldog névnapot a lánykának! Bár a leírtak alapján biztos vagyok abban, hogy az én jókívánságom nélkül is az volt.

    VálaszTörlés