a két piszok...

          Lebuktak. Kettesben találtam őket. Félreérthetetlen körülmények között. Egyik sem akart magyarázkodni, felkeltek és odébb kullogtak. Nem mondom, hogy örültem neki, de legalább kiderült.

Már nem is tudom, mióta vannak tyúkocskáim – talán jó másfél hónapja költöztek be hozzánk, azóta kényeztetem őket minden jóval – ők meg cserébe szépen gyarapítják hűtőnkben a tojások számát. Nagy újdonság volt nekik minden zöldség – gyümölcs – kenyér és egyéb nyalánkság, de, hogy a megszokotthoz is hozzájussanak, vettünk nekik tojótápot is az abrak mellé. Gondolom, mondanom sem kell, borsos ára van...

Persze, igyekszem a lehető legtöbb felé elosztani és mindig alaposan összekeverni a többi takarmánnyal, nehogy kiválogassák külön csak a tápot. Szerencsére hamar igazi mindenevők lettek, szóval okom nem lehet panaszra, de azért én csak adok nekik mindig abból a tojótápból is...

Néhány napja vettem észre, hogy megcsappant a készlet, minekutána a – kilincsre – zárt garázsban tartjuk, mindössze néhány jó nagyméretű egérkére gyanakodhattam, akiket ugyan még nem láttam, de szemlátomást elég éhesek lehettek, mikor rátaláltak a zsákmányra.

Na de ma! Kiderült a turpisság. Kinyitja az ajtót – pedig baromi nehéz –, beengedi a kutyát, kiszedi neki a tápot, az meg jóízűen befalja. Jó fél zsákot simán behúzott a héten. Bezzeg a kutyatáp nem fogy. Ez a kis piszok meg adja neki. A drága tápomat. Hogy összebeszéltek ezek a hátam mögött....