És íme, az elmaradt szalvétagombóc

             Anyukámnál, ha köretről van szó, akkor az tészta vagy krumpli. Gyermekként megszoktam, elfogadtam: vagy ez van a hús mellé vagy az. Nőként – mikor bekerültem a saját konyhámba – nagy szájtátások közepette nyugtáztam, hogy mennyi minden más van még a világon...

A zalakarosi kis hotelben evett Ő először. Azonnal jelezte, hogy, ha előkerülne a szakács, mindenképp fagassam ki, hogyan készítette, mert ez Isteni! A szakács nem került elő – mindig csak a szósz-séfet állították a vendégek közé, akinek persze fogalma sem volt a köretekről. Szóval maradt a neve: szalvétagombóc, meg az internet – mert hát anyukámat hiába kérdeztem, abban volt csak biztos, hogy sem nem krumpli, sem nem tészta.

Sok-sok receptet végigolvastam az igazi után kutatva, mindben volt valami fél-igazság, végül úgy döntöttem, elkészítem a saját szalvétagombóc-variációmat, íme:

• 30dkg. másnapos kenyér kis kockákra vágva (én nem szeretem, ha nagyon száraz, ez pont bevált, de a héját leveszem róla, anélkül harminc a harminc)
• 10dkg. füstölt szalonna (nekem sajátom van – erről majd máskor – de világvégi szalonna hiányában a kolozsvári is tökéletes)
• 1 közepes fej hagyma
• 2 és fél dl. tej
• 2 tojás
• 2 evőkanál liszt
• só, bors, petrezselyem (esetleg némi szárított vargánya)

Szóval ebből lesz a fantasztikus étek, már csak annyi a dolgunk, hogy a szalonnát zsírjára süssük, megfonnyasszuk benne a hagymát, a tojásokat tejjel összekeverve az összes többi hozzávalóra öntsük és várjuk, hogy a kenyér megszívja magát. A masszát jól átgyúrtam kézzel, nem akartam, hogy nagyon darabos maradjon a kenyér benne, de ez csupán ízlés kérdése. Olajjal bekent alufóliára halmoztam (a rövidebbik oldalára), és szorosan feltekertem hurkának – végeit alaposan összecsavarva. Az általam olvasott receptek szerint sütőben vízgőz fölött kellene elnyernie végleges állapotát, de nekem ez túl macerásnak tűnt, így lobogó vízben 25 percig főztem.

Isteni, bátran ajánlom.