2011. március 23., szerda

csak így - cím nélkül

                Reggel a tükörbe néztem, és az járt a fejemben, mennyire megváltoztam. Nem, nem az éjszaka – az elmúlt néhány év alatt.

Szám szerint öt. Ennyi éve hagytam ott Egert és minden mást. Ennyi ideje ismerem Őt, immár négy éve éldegélünk együtt, és ebből hármat Világvégén húztunk le. Íme, az életem számokban. És ilyenkor jön a lehetett volna máshogy érzése. A mi lett volna, ha gondolata. A bárcsak még egyszer újrakezdhetném feltevése. Bár mégsem. Ez utóbbi nálam nem szokott jönni. Hoztam rossz döntéseket én is, persze. De, ha nem tettem volna, akkor most nem lennék az, aki vagyok.

Egyetlen dolgot sajnálok: a kezemet. Ránézek, és ez már nem Újságíró keze. Sokkal inkább a fél hatkor kelő asszonyé, aki szalad ellátni a gazdaságot, aki reggelit készít a kis családnak és körbeugrálja őket egész nap. Az anyáé, akinek az első gondolata a még, este pedig az utolsó a már szundikáló kislány. A nőé, aki belül még ugyanaz a huszonéves, mindig vidám, kedves, sietős, akire a barátai mindig számíthatnak, aki igyekszik hibátlanul végezni a munkáját, akit szeretnek a munkatársai és a diákjai. Akinek mindenkihez van egy jó szava. Belül.

Kívül meg.... Mindegy... Csak a kezemet... azt sajnálom nagyon.

5 megjegyzés:

  1. Azért irigyellek, mert:
    1. még annyira fiatal vagy
    2. egészséges szép családod van
    3. okos és csinos vagy
    4. ügyesen rendezgeted apró-cseprő dolgaidat
    5. értesz a gazdasághoz
    Az, hogy van egy diplomád, volt jó állásod, szép emlékeid vannak róla ezt meg senki nem veheti el tőled soha. Fel a fejjel (bár azonos a cipő)!

    VálaszTörlés
  2. nem, nem panasznak szántam - sokkal inkább számvetés, magamnak. Összegzés, hogy lezárhassam az eddigieket, és újra kezdhessem vhogy máshogy. rengeteg tervem van - bár a legtöbb még egy lépéssel a föld felett...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem akármennyire is más a "kívül", a "belül" szépsége, frissessége kisugárzik. Az írásaidon át mindenképpen érezhető, én érzem.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon megerintett ez az irasod. A szundikalo kislanyos gondolatsorral nagyon tudtam azonosulni. A tobbirol csak almodom, de valahol egyszer talan nekunk is lesz egy sajat otthonunk es gazdasagunk. Kezed tukrozi az eletednek ezt a szakaszat, es jo, hogy el tudod fogadni a valtozast. Ahogy gyerekkezbol felnottkezunk lesz, aztan fiatal noebol majfoltos es rancos. Talan szeretnenk megallitani nemelyik szakasznal az idot, de tagadhatatlan, hogy ha ranezunk a kezunkre, az eletunk koszon vissza rank.

    VálaszTörlés
  5. Lányok, nagyon köszönöm nektek, hogy így, félig - meddig ismeretlenül is ellátogattok hozzám, támogattok egy-egy gondolattal, 'biz Isten, sokat jelent nekem. Bizony, öregszünk mind - és lehet, hogy újság helyett már csak ez a blog marad nekem, de igyekszem nem okozni csalódást, remélem, sokáig olvastok majd még...

    VálaszTörlés