Az, hogy a boltban egy – két dolgot elfelejtek megvenni, már nem újdonság. Ha nagybevásárláskor listát írok, akkor tuti, otthon hagyom, de legalább a nagyjára emlékszem. Már csak annak tudok még igazán örülni, ha olyasmi marad ki, amit csak Városban tudok megvenni, így aztán autózhatunk megint jó százharminc kilométert. Vagy többet.
Péntek reggel rettentő büszke voltam az RTLKlubra, hogy főműsoridőben a jól megszokott beszélgetős műsoruk helyett bevállalták a Forma1 időmérőjét. Meg is lepődtem rajta, bár nézettségét tekintve valószínűleg így jártak jobban. Már ott tartottam, hogy meg is dicsérem őket a nagy váltásért, de annyi minden mást is kellett még aznap csinálnom, hogy a levél elmaradt. Még szerencse.
Szépen éltem a szokásos hétköznapomat – ami egyébként nem sokban különbözik a hétvégémtől. Délután megszabadultam a fekete hajamtól – nyolc év után – némi szőkítőpor és hajfesték segítségével, szóval büszkén jelentem, immáron nem vagyok fekete. Aztán jött a koppanás. Megharagudtam a Minimaxra, mert fél5-től nem adták Elmót, pedig Lányka már annyira várta. Hát kiderült, miért. Ő közölte velem, hogy bizony szombat van. Nem péntek. Nagy kapkodások közepette sikerült elindulnunk a szombatra beígért vendégségbe – még jó, hogy csak a nagyszülőktől késtünk....
Az én pénteki napom hát szombat volt – és hogy akkor mikor volt péntekem, azt nem is tudom megmondani. Mostanában elég feledékeny voltam, de hogy egy egész napom essen ki..... kész.... így aztán holnap a szomszéd falu gyógyszertárában kezdek, remélem, árulnak Bilobilt... csak el ne felejtsek átmenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése