2011. február 28., hétfő

tudnivalók........Világvégéről

                 Ha egyszer Világvégére vezetne az utad, ne felejts el mindenkinek előre köszönni. Nagy szégyen az, ha ők köszönnek rád először. Akkor is, ha sosem láttad még őket, akkor is, ha többet nem is fogod. Ja, és, ha mégis találkoznátok még egyszer, akkor sem azért köszönnek majd, meg megismertek, hanem mert itt kötelező.

Lassan három. Ennyi éve lakunk itt Világvégén. Ez idő alatt kevesebb mint tíz világvégivel beszéltem – mondjuk egy percnél tovább. A mai napig nem tudják, hogy hívnak. Az ismertető jeleim: a párom, nevezett Ő, akiről tudják, hogy mivel foglalkozik, megjegyzem csak azért, mert sokat segít a falunak, aztán a Lányka – azért, mert különleges neve van, aztán az Autónk, itt nagy ritkaságnak számít az ilyen, és még egy utolsó információ rólam: a munkám. A volt munkám. Ja, ki ne felejtsem: hogy kinek a házában lakunk. Megjegyzem, ha ez utóbbit megkérdezik tőlem, azt szoktam válaszolni, hogy a sajátunkban. Nem értik.... Még senki nem értette közülük....

Szóval ez vagyok én: egy ház, egy autó, egy foglalkozás meg a családom. És meg sem kérdezik, hogy mi a nevem.... Fura ez nekem....

Így aztán csodát te se várj tőlük, de szívélyes fogadtatásra bármikor számíthatsz.

2 megjegyzés:

  1. Jézusom, Jézusom, Jézusom!!! Nem nagyon merek neked mit írni, átérzem a helyzeted. Szinte ez is a világvége, vajon ott mi lehet, és vajon mi végre az önként választott világvége?

    VálaszTörlés
  2. Mi 5 éve lakunk faluban, a gyerekeim nevéről is ismernek (ovoda, iskola), igen, az előző háztulaj neve, a nevekről meg annyi, hogy vagy minden második házban Kati-Mari-Zsuzsi stb. lakik, így akkor kap valami előnevet, mondjuk az előző lakóét or foglalkozásét, vagy ritkább név, és nem jegyzik meg. Megjegyzem, ha a szomszédom akar valamit, még mindig a lányom nevét kiabálja, mert az jut eszébe.

    VálaszTörlés