2011. február 20., vasárnap

El-jebb-engedni


          Mosolycsalogató, első lépéseket leső, beszélni buzdító, vicces arcokat vágó, sebeket bekötöző, álomba ringató, az egyszer valaki mást jobban fog szeretni gondolatba naponta belehaló és mindig minden körülmények között a legjobban szerető. Lassan két éve, hogy Újságíró kevésbé újságíró, kevésbé nő és leginkább anya.

Két év....hogy elszaladt.

Eleinte minden hajnalban eszembe jutott ahogyan először tarthattam a karjaimban....aztán minden kedd hajnalban – mert hát Lányka hideg keddi korai órában bújt hozzám először....most pedig, ha nosztalgiázni támad kedvem, elég erre a mindig mosolygós kis arcocskára néznem. Azonnal szerettem, nem kellett semmit tennie érte. Szerelem volt első látásra – és ami még több, hogy örökre. Ennek sosem lesz vége. Valami, ami nem múlhat el...sosem...mindegy, hogy 'megcsal', hogy hazudik, hogy rossz fát tesz a tűzre...nem lehet nem szeretni – egy percre sem. Ha lehetne, akkor nem lennék igazán anya.

Picike volt – törékeny és nagyon fáradt. Csak feküdt ott a mellkasomon és fogta az ujjam. El nem engedte...

Puszit nyom arcomra – már puncsol, hogy elkaphassa a laptopot...Istenem! hogy telik az idő. Nagy kópé lett belőle...de még mindig az én kezemet fogja, ha biztonságra vágyik. Nincs mese, összetartozunk. Egy nő nem lehet ennél több – nincs több az anyaságnál. Mindegy, hogy a hőn szeretett sarki pékség Ági nénije, a mindenki körzeti doktornője, miniszter vagy közkedvelt aerobik edző. Ilyenkor már nem fontos. Az anya az anya. Nem hivatás, nem pénzben fizetik, de egyedülálló, tökéletes és örökre szól.

Szóval itt állok itthoni karrierem csúcsán. Az alapokat lefektettem. Már nem ronthatják el a lányomat. Persze, megtanulhat csúnyán beszélni, veszekedni, másokat megrugdosni - de a lényeget tudja: mit jelent szeretni és szeretve lenni. Itt az ideje hát el-jebb-engedni a kezét. Hagyni egy kicsit, hogy megüsse magát, hogy mások is szeressék és hogy saját döntéseket hozzon – amit jóváhagyás nélkül valóra válthat. Nehéz ez...nem tanítják sehol. Pedig szeretnék most is ötösre vizsgázni – akkor is, ha egy kicsit belehalok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése